Túlterheltség, kiégés, halogatás – gyakoribb jelenségek a jogászi pályán, mint gondolnád. Dr. Konkoly Ritával beszélgettem szakértői sorozatom első részében arról, hogy milyen stresszhelyzetekkel kell megbirkóznia a jogi pályán tevékenykedőknek, hogyan ismerjük fel a kiégés tüneteit, miként működtethetjük az ügyvédi irodát vállalkozói attitűddel, és hogyan találhatunk kiutat a hétköznapok zűrzavarából.
B.R: Jogász végzettséggel, jogi szakvizsgával és jó pár vezetői pozícióban töltött év után alaposan ismered a jogi munkával járó stresszfaktorokat. Ma már coachként segíted az ügyvédeket, sportolókat abban, hogyan tudják a lelki gátjaikat leküzdeni. Melyek a legyakoribb, jogászokat is érintő problémák?
K.R: Az ügyvédi pálya nagyon stresszes pálya, megjelenik a túlterheltség, kiégés, időgazdálkodási problémák, a halogatás, óriási felelősség nyomja a vállunkat: nem tudunk nemet mondani és segítséget kérni. Gyakori az önbizalomhiány is. Elöntenek bennünket a hétköznapok, azt láthatjuk, hogy nincs kiút.
Fiatal sportoló ügyfelem nem akart elindulni az országos bajnokságon, mert edzőváltás történt és a korábbi edzője folyamatosan minősítette, lerombolta az önbizalmát. 4 alkalmas coaching folyamat után nem hogy elindult, meg is nyerte az országos bajnokságot. Van egy kedvenc mondatom, Timothy Gallweytől: „A legnagyobb ellenfél nem a háló másik oldalán van, hanem a játékoson belül.” Ez nem csak a sportolókra igaz, hanem mindenkire.
B.R: Hogyan ismerhetjük fel a kiégés tüneteit, milyen intő jelekre kell figyelnünk?
K.R: Ha valaki nagyon benne van a folyamatos hajrában, jön egy pont, amikor már nincs kedve a munkához, motiválatlan a hétköznapok során – ez általában kihat a magánéletére is. Megjelenik a cinizmus, csökken a munkahatékonyság, folyamatos fáradtság, kimerülés van jelen. A kiégést a nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz okozza.
A munka világa egy folyamatos taposómalommá válik, és úgy érezzük nincs kiút. Huzamosabb ideje fennálló kedvetlenségről van szó, nem néhány napról.
Nálam intő jel volt, hogy már hétfőn a hétvégéket vártam, ekkor tettem fel magamnak a kérdést: tényleg a hétvégék és a nyaralások jelentik csak azokat az időszakokat az életemben, amikor jól érzem magam?
B.R: Mit tegyünk, ha ilyet tapasztalunk?
K.R: Az első lépés mindenképpen az, hogy ne féljünk külső szakértő segítséget kérni!
Általában akkor kérünk segítséget, amikor nagy a baj, de az önismeret nem szezonális. Az életben ritkán fordul elő, hogy vannak előre látható nehéz időszakok, amikor „ki kell bírni”, főleg nem belátható ez egy olyan vállalkozásnál, amilyen az ügyvédi iroda is.
Sokkal nehezebb akkor önismerettel foglalkozni, amikor a kiégés határán vagyunk, mert benne vagyunk egy olyan negatív spirálban, amiből nehéz feljönni.
A jogászoknál óriási a felelősség, ezért valahogy összekapcsolódik az is, hogy nem merünk segítséget kérni, teret engedni arra, hogy lássuk a saját vakfoltjainkat.
Amikor már megoldottuk a tűzoltást, jöhet a prevenció, az önreflexió: képesnek kell lennünk arra, hogy lássuk, mi az, ami rajtunk múlik, mi az, ami a mi felelősségünk, emberileg milyenek vagyunk kívülről.
Persze ehhez az is kell, hogy tegyük is bele a munkát, és tegyünk fel magunknak egészen fájdalmas kérdéseket is: halogatunk? Mi miatt halogatunk? Az ügy az, amihez hozzá sem akarunk kezdeni, vagy az ügyfél? Mi zavar benne valójában?
Például azt gondoljuk, hogy az ügyfél értetlenkedik, húzza az időt – nézzük meg, mennyire kommunikálunk tisztán! Lehet, hogy azért megy ki 25 email, mert nem értjük meg egymást? Mennyire kommunikáljuk a laikus ügyfélnek azt, hogy egy-egy lépésünknek mi az oka, ami végső soron őt szolgálja?
Be tudjuk látni azt, hogy mi is hibásak vagyunk egy-két dologban?
Mennyire tudnak kapcsolódni hozzám az ügyfelek? Gondoljunk bele: ügyvédhez általában megterhelt lelkiállapotban mennek a felek, legalábbis izgalmi állapotban. Az egész szituáció nagyon hivatalos, járatlanok a szakszavakban. Nem látják, mi után milyen lépés jön, ezért hív, ír, információt kér.
B.R: Mikor érdemes coachoz, mikor pszichológushoz fordulni?
K.R: Coaching során a jelenből indulunk ki, és azt vizsgáljuk, mit tehetünk a jövő érdekében.
Pszichológus esetén a múltbeli sérelmek, traumák vannak a középpontban. Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál, meg kell tudnunk nekünk melyikre van szükségünk: egy löketre, nézőpontváltás elég, hozzáállás változása a problémához.
Szoktam jelezni az ügyfeleknek, hogy amibe belefutunk, már nem coaching téma, és keressen fel pszichológust. Sok mindenkinek azonban már elég egy löket ahhoz, hogy könnyebben vegye a hétköznapok problémáit.
B.R: A jogászi, ügyvédjelölti munka kettőssége, hogy egyrészt magas presztízsű munka, a rögvalósághoz viszont hozzátartozik, hogy hosszú évekig rendkívül keveset keresnek az ügyvédjelöltek.
Főleg most, amikor a csoporttársaim kiléptek a jogi munkaerőpiacra, tapasztalom, hogy hatással van az önbecsülésükre az, hogy mennyire keveset keresnek. Mit gondolsz erről, érezhetünk összefüggést a fizetésünk és a megbecsültségérzetünk között?
K.R: A saját tapasztalatom is az, hogy a pénzhez való hozzáállásom teljesen máshonnan indult, főleg ha a miskolci béreket nézzük. A külvilág szerint „hű, milyen menő, hogy ügyvédjelölt vagy” – közben mi keressük a legkevesebbet a más végzettségű társaink között. Főleg, hogy van mögötted tudás, és rengeteget dolgozol. Ezt nehezíti később ügyvédként, hogy a szellemi termékért az emberek nem akarnak annyit fizetni, sokkal nehezebben látják az értékét. Magyarázkodni kell, miért kerül annyiba az ügyvédi tanácsadás.
Persze az elsődleges motivációd ne a pénz legyen, de igenis hozzátartozik a megbecsültséged érzetéhez az, hogy megfizetik a munkád. Nyomot hagy mindenképpen az ügyvédjelöltként keresett pénz, mert relációba kerül azzal, hogy ennyit érek? Ennyit ér a munkám?
Még akkor is, ha ez nem feltétlenül tudatos. Később irodavezetőként nehezen kérem el azt a pénzt, folyamatosan ott a kérdés, hogy én ezt megérdemlem? Elmerem kérni?
Önmunka, hogy hogyan tudod a pénzt befogadni, de az ezzel kapcsolatos gondolkozás átfordítható. Látnod kell, hogy a munkád értékes, és megkérheted érte az árát.
A második részben arról beszélgetünk, hogyan függ össze az ügyvédmarketing az önismerettel, mit értékelnek az ügyfelek a weboldalunkon, és arra is, hogyan lehet önazonosan kommunikálni az online térben.